Sokan megkérdezik, melyiket ajánlom. Azoknak, akik folyamatos tüzelés mellett (napi kétszeri megrakással) szeretnék pótfűtésre, vagy a teljes ház fűtésére használni, azoknak a cserépkályha a jó választás. Akik csak az esti órákban munkából hazaérve a lefekvésig szeretnék élvezni a tűz látványát és a meleget, majd lefekvés után már nincs szükségük pótfűtésre, azoknak a kandallót ajánlom.

Cserépkályha

A cserépkályha nem csempével burkolt tűztérbetét, hanem samott téglából megépített tűztér és füstjárat-rendszer, amin keresztül a füst a kéménybe jut. Az égés hőjétől a samott téglák átmelegszenek, és a begyújtást követő 2-3 óra elteltével a meleg sugárzó hő formájában a kályhacsempén keresztül jut vissza a lakótérbe. A hőleadás akkor is intenzív, amikor a tűz már kialudt. Egy cserépkályhát egy nap maximum kétszer kell megrakni /12-13 óránként/ tüzelőanyaggal,és miután a tüzelőanyag leégett róla, le kell zárni, hogy a meleg benn maradjon a kályhában.

Fel kell arra is készülni, hogy a cserépkályhát bizonyos idő elteltével át kell építeni. Rendszeres használat mellett kb. 15-20 évente van szükség az átépítésre. A fűtési szezon elteltével  javasolt megvizsgálni, hogy a kályha füstjáratai nem szorulnak-e felújításra, tisztításra.

Kandalló

A kandalló egy jó hatásfokkal működő lemez-, vagy öntöttvas tűztér megfelelően körbeburkolva kővel vagy kályhacsempével. A hőleadás konvekció formájában valósul meg, vagyis a hideg és a meleg levegő fajsúlykülönbsége hoz létre áramlást. Nincs samott téglából épített füstjárat. A begyújtást követő 15 percen belül érezhető a meleg, azonban csak addig, ameddig a kandallóban ég a tűz. A kandalló kiváló kiegészítő fűtés, de állandó fűtésre nem igazán ajánlom.